Az igazi önkormányzatiság lényege a demokrácia és a részvételiség. Az ügyek intézésekor a lehető leginkább érdemes támaszkodni a közvetlen érintettek véleményére és részvételére a döntéshozatali folyamatban. Ez azonban az esetek túlnyomó részében nem jelenti, hogy egy döntést valamennyi választópolgár közvetlen részvételével kell meghozni. A demokráciával kapcsolatos, több évszázados tapasztalat az, hogy a bonyolult, egyszerre sokfajta hatással járó döntésekért jobb, ha egy, a választók által ezzel a feladattal megbízott testület vállal felelősséget. Ez a képviseleti demokrácia lényege. A feladat e két alapelv: a képviseleti demokrácia és a részvételiség összehangolása. Ez a közösség-építő, minél több mindenki számára elfogadható, a problémák kezelését pozitív összegű társadalmi játszmákká alakító önkormányzatiság lényege. Ha megválasztanak, ezen fogok dolgozni újlipótvárosi képviselőként.

Egy önkormányzati ciklus kezdetén egyrészt érdemes számot vetni a választókörzet és a kerület adottságaival, másrészt számba venni a következő években elvégzendő legfontosabb feladatokat. Újlipótváros egyike a hazai átlagnál gazdagabb és magasabban képzett, politikailag aktívabb városrészeknek az országban. A Fidesszel szembenálló baloldal itt évtizedek óta masszív többségben van. Ez lehetőség és felelősség is az itt dolgozó ellenzéki politikusok számára. Stabil választói támogatásra számíthatnak, de cserében az átlagosnál többet is illik letenniük az asztalra.

Az elmúlt négy és fél évben több jó dolog is történt önkormányzati kezdeményezésre Újlipótvárosban. A legfontosabb ezek közül talán a 2023-ban megnyitott, 5 ezer négyzetméteres Thurzó park. Emellett sikerült néhány utcát fel- és megújítani, köztük a választókerülethez tartozó Gergely Győző utcát is. Megújult a Szent István park előtti Kispark középső sétánya és az északi parcellák zöldfelülete. Kritikaként említhető, hogy a felújítások egy része – például a Katona József utcai – érthetetlenül sokáig tartott. Máskor olyan durva figyelmetlenségek kísérték őket, mint a Csanády utcában eltűnt, a Holokauszt egyik helyi áldozatára emlékező botlatókő esete, amit a felújítás során a szemétbe dobtak. (Szerencsére valaki megtalálta, és eljuttatta a MAZSIKÉ-nek.) Összességében, úgy gondolom, Újlipótváros kicsit jobb hely lett az elmúlt négy és fél évben, mint korábban volt. A kérdés most az, hogy mennyit – és milyen irányban – sikerül a következő önkormányzati ciklusban előre lépni. A következő öt év feladatai között nekem ezek jutnak először eszembe:

1. Együttműködés a civilekkel

Egy városrészt az tesz élhetővé és sokak közös otthonává, hogy a lakói megszervezik benne az életüket. Ez olyan hatalmas érték, amit érdemes minél jobban megbecsülni. Az elmúlt években a kerületvezetés erre megítélésem szerint nem fordított kellő gondot. Formálisan ugyan van ilyen önkormányztai tevékenység, az önszerveződő civilekkel fenntartott érdemi együttműködésre azonban kevés példát találni. Márpedig a részvételiség az önkormányzati munkában elsősorban az ilyen civilszervezetek vagy akár informális csoportok bekapcsolását jelenti a döntéshozatalba. Mindenekelőtt azokkal kell ugyanis egy-egy döntést a meghozata előtt megvitatni, akiknek a számára a legnagyobb a tét. Egy jól működő társadalomban pedig azok, akiknek a számára a legfontosabb az adott ügy, előbb-utóbb megszervezik magukat, főleg ha azt látják, hogy a döntéshozók szóba állnak velük. Én legalábbis egy ilyen demokrácia-modellben hiszek, és önkormányzati képviselőként is ennek jegyében szeretnék dolgozni.

2. Parkolásszervezés

Itt élek a választókörzetben, és ha szerencsém van, itt is parkolok. Tudom, hogy a nap melyik szakaszában kb. mennyi ideig tart találni egy parkolóhelyet a házunk környékén. Vannak időszakok, amikor ez tipikusan nagyon hosszú idő. Csodák nincsenek, de a megoldás egyik eleme biztosan az esti és éjszakai nem-helyi várakozási tilalom következetes betartatása.

3. Köztisztaság

Budapestnél vannak tisztább városok a világon. Újlipótvárosnál vannak tisztább városrészek. Egyrészt általában több gondot kell fordítanunk a köztisztaságra: gyakrabban kell az utcáinkat takarítanunk. Másrészt hatékonyabban kell kezelnünk az utcán hagyott kutyaürülék problémáját. A házunktól nem messze van a Szent István parki kutyafuttató. Tudom, hogy a kutyatulajdonosok túlnyomó többsége fegyelmezetten feltakarít a kutyája után, de elég egyetlen, az ürüléket az utcán hagyó tulajdonos, és az egész környék bűzlik. A probléma kezelése és a kulturálatlanul viselkedő kutyatulajdonosokkal szembeni fellépés lehetőségeinek bővítése érdekében a VI. kerületben már működő utcagondnoki szolgálat bevezetését javaslom.

4. Az átmenő forgalom csökkentése

A Radnóti Miklós utcának abban a részében lakom, ahol kétirányú a forgalom. Ez nem volt mindig így: még emlékszem, hogy mennyivel kevesebb autó járt az utcánkban, amikor egyirányú volt. Abban hiszek, hogy a sűrűn lakott városi terekből az egyre emelkedő környezeti költségek miatt lassan de biztosan ki kell szorítani az átmenő forgalmat. Ennek egyik eszköze a forgalomszervezés. Egy másik az utcák autóáteresztő képességének korlátozása annak érdekében, hogy a nem ottlakók számára kevésbé érje meg rajtuk áthaladni. Mindennek nem vagyok szakértője, de tudom, hogy rendelkezésre áll hozzá helyi szakértelem: az Újlipótváros – szuperblokk projekt. Érdemes lesz velük sokat konzultálni a következő időszakban.

5. A gyalogosok és biciklisek védelme

Sok itt lakóhoz hasonlóan Újlipótvároson belül én is igyekszem minél ritkábban használni autót: ha csak tehetem, gyalog vagy biciklivel járok. Fontosnak tartom, hogy amennyire csak fizikailag lehetséges, javítsuk a biciklis közlekedés lehetőségeit az utcáinkon. Ha kevesebb helyet adunk az autóforgalomnak, több marad a gyalogosoknak és a bicikliseknek. Ki tudja, némi jó szándékkal és kölcsönös kompromisszumokkal egyszer talán azt is elérhetjük, hogy a leghangulatosabb budapesti közterek listáján is szerepeljen egy újlipótvárosi utcaszakasz.

6. Társasházak

Nagyjából másfél évtizede vagyok tagja a társasházunk számvizsgáló bizottságának. Tudom, hogy milyen nehézségekkel jár egy társasház működtetése. Hogy milyen bonyolult leváltani egy olyan közösképviselőt, akivel senki sem elégedett, vagy hogy milyen nehéz együtt élni egy arra valamilyen okból korlátozottan alkalmas vagy hajlandó tulajdonostárssal. Jó lenne, ha az ilyen és hasonló helyzetekben az önkormányzat komplex szociális, jogi és technikai segítséget nyújtana a nehézségekkel szembenéző társasházaknak.

7. Közösségi terek

Fontosnak tartom a jól működő nyugdíjas és ifjúsági klubok hálózatát. Az ezekhez az életkori csoportokhoz tartozók jelentős részének van igénye tartós együttlétre másokkal. Ez jó dolog, és szerencsés, ha erre nemcsak egy presszóban vagy egy kocsmában van lehetőségük. A IX. kerületben például kitűnő ifjúsági klub működik a Haller utca 52-ben, ahová beszélgetni, teázni, pingpongozni járnak a környékbeli fiatalok, és ahol barátságos környezetben, szakmailag felkészült, fiatal szociális munkások és közösségszervezők társaságában töltenek egymással annyi időt, amennyit szeretnének.

8. Hajléktalanság

A hajléktalanügyi alapélményem Barnabás, akinek egy időben pénzt gyűjtöttem és igyekeztem neki segíteni egyenesbe hozni az életét. Barnabásnak egy ponton nyugdíja és lakása is lett: egyiket sem nekem köszönhette, hanem nálam elkötelezettebb és kompetensebb embereknek. De nem tudott kiszabadulni az utca fogságából, és nemrég szomorúan olvastam, hogy el kellett távolítani a lakóhelyéül szolgáló padot a Pozsonyi útról, mert fenntarthatatlanná vált körülötte a helyzet. Úgy gondolom, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos, tipikusan nagyon bonyolult problémákat felkészült szociális munkásoknak kell kezelniük, és az önkormányzatnak erre számottevő erőfforrásokat kell áldoznia. A mi szégyenünk is, ha a szemünk előtt mennek tönkre jószándékkal, szolidaritással és szakértelemmel megmenthető életek az utcán. A laikus, de jószándékú többségnek empatikusan és tisztelettel kell a hajléktalanokhoz közelíteniük, betartva és betartatva az együttélés minimumfeltételeit. Úgy gondolom, ezek közé tartozik, hogy arra alkalmas helyeken minenki számára rendelkezésre álljanak nyilvános vécék Újlipótvárosban, ami egyébként messze nemcsak a hajléktalanoknak lehet hasznos, hanem például a Duna parton pihenőknek is.

9. Szociális ügyek

Újlipótváros nem a legszegényebb városrész, sem az országban, sem Budapesten, de itt is élnek szegény, vagy átmenetileg bajba jutott emberek. Az önkormányzat egyik legfontosabb feladata, hogy ilyen helyzetekben segítesen. Ehhez rendelkezésre állnak a kerületi intézmények és a működtetésükhöz szükséges szakértelem is. Ugyanakkor úgy godnolom, hogy a lehetőségeinkhez képest tehetnénk többet is a hátrányos társadalmi helyzetekből indulókért. Ha önkormányzati képviselő leszek, ezen is szívesen dolgozom majd.

10. Egészségügy

Az újlipótávorosi házi orvosok és házi gyerekorvosok általában közmegelégedésre végzik a munkájukat, ami nagyon jó és fontos dolog. A szakorvosi ellátásokat illetően viszont kicsit összetettebb a helyzetet. Alapesetben a Visegrádi utcai Rendelőintézetbe járok, háziorvosi beutalóval vagy – ha a szakorvosi ellátáshoz nincs rá szükség – anélkül. Többnyire jók a tapasztalataim, de nem mindig. Egyrészt előfordul, hogy egy-egy szakellátásra heteket vagy akár hónapokat kell várni. Másrészt olyan is volt már, hogy panaszt tettem az intézet vezetőjénél az egyik szakorvos penetránsan lekezelő hangvétele miatt. Általános tapasztalatom, hogy miközben az állami egészségügyben túlnyomó részt magas színvonalú munkát végeznek az orvosok és az asszisztenseik, a betegekkel folytatott kommunikációjuk gyakran katasztrofális. Úgy gondolom, hogy tisztességesen meg kell fizetnünk az orvosokat és a kollégáikat a munkájukért, de cserében joggal várhatjuk el, hogy kedvesen és udvariasan beszéljenek velünk. Ha egy bankfiókban ez a minimum, egy rendelőintézetben miért ne ragaszkodhatnánk ehhez?

11. Köznevelés

Bár elég régen volt, amikor a gyerekeim óvodába jártak, úgy gondolom, hogy a kerületi önkormányzati óvodák többnyire közmegelégedésre végzik a munkájukat. Erre természetesen a jövőben is ügyelni kell, ahogy az önkormányzati bölcsődéknek is kiemelt figyelmet kell kapniuk. Az önkormányzatnak, amennyire ezt az aktuális szabályozás mellett megteheti, segítenie kell a tankerület által fenntartott általános és középiskolák, valamint a Hollán Ernő utcai Zeneiskola működését is.

12. Kulturális élet

Újlipótváros kulturális életét sajátos felemásság jellemzi. Az elvileg gazdag lehetőségekhez képest más belső kerületekkel összevetve a gyakorlatban viszonylag szűkös a kulturális kínálat. Úgy gondolom, ezen a ma is létező kulturális terek és intézmények jobb kihasználásával lehetne változtatni. Olyan kulturális terekre, kezdeményezésekre és kulturális találkozási pontokra gondolok, mint a Noha Stúdió és Alkotóműhely, az Újlipótvárosi Klub-Galéria, a Láng Téka Könyvesbolt, a RaM-Radnóti Miklós Művelődési Központ, a Pozsonyi Piknik, vagy éppen a Szent István park, mint szabadtéri koncerthelyszín és kiállítóterem. Érdemes volna végig gondolni, hogy mit lehet az ilyen és ezekhez hasonló kulturális terekből és projektekből kihozni és hogy hogyan lehet őket különböző kulturális igényeket kielégítve működtetni, vagy a működésüket, ha kell, támogatni. Egy olyan viszonylag gazdag és erős kulturális hagyományokkal rendelkező városrész, mint a miénk, működtethetne befogadó színházat, rendezhetne zárt- vagy köztéri hangverseny-sorozatot, helyet adhatna felolvasóesteknek és köztéri kiállításoknak is.